Emlékút Lengyelországba

2024. július 20-22.

A Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat minden évben igyekszik olyan tanulmányutat szervezni Lengyelországba, melynek során a résztvevők új ismeretekkel, érdekes információkkal gazdagodhatnak az ország történelméből.

Idén „Jubileumi emlékút Lengyelországba az I. világháború kitörésének 110. évfordulójára” címmel szerveztük meg programunkat, amely Kis-Lengyelország I. világháborús útvonalának egy szakaszát mutatta be.

Napsütéses szombat reggel várt ránk az indulás napján, 2024. július 20-án, és egyenesen Dukla felé vettük az irányt, ahol a Duklai Kastély volt utunk első célja.

A kastély ad otthont a Duklai Történelmi Múzeumnak, ahonnan rengeteg érdekességet ismerhettünk meg nem csupán a kastély és Dukla létrejöttének kezdeteiről, hanem az I. és II. világháború ott zajló eseményeiről is. Az épületben és a hozzá tartozó parkban is számos korabeli harci eszközt és járművet tekinthettünk meg. (A legnagyobb sikere talán a tanknak és a repülőgépnek volt.)

A nyári melegben nem is jöhetett volna jobbkor a következő állomásunk, hiszen egy igazi, hagyományos lengyel sörfőzdét látogattunk meg. Előbb egy igazán finom ebédet fogyasztottunk el – ahol sokan meglepődtek a lengyel paradicsomleves láttán, ami távolról sem emlékeztet arra, amit itthon megszoktunk, ám végül mindenki elismerte, hogy bizony fantasztikusan finom a tejfölös változat –, majd megismerkedhettünk a sörfőzés tudományával. Kedves vendéglátóinknak köszönhetően kóstolhattunk finom alkoholos és alkoholmentes söröket is, ami garancia volt a megnőtt jókedvre és kellemes hangulatra.

Sajnos, sokáig nem maradhattunk, mert várt ránk aznapi utunk harmadik állomása: Gorlice.

Gorlice – a fény városa (nevét onnan kapta, hogy Ignacy Łukasiewicz patikus itt fedezte fel a petróleumlámpát) nagyon szép kisváros, ahol a Gorlicei Regionális Múzeum volt az elsődleges célunk. Itt nem csak az I. világháború Gorlice környékén zajló eseményeiről ismertünk meg nagyon sok érdekes és sajnos borzasztó dolgot is (1915. Gorlicei-áttörés), de emellett az olajfúrás, petróleum készítés rejtelmeibe is bepillantást nyertünk.

A majd három órás, emlékezetes múzeumlátogatás után elindultunk a szállásunkra, Libuszába. Vacsora után szabad program volt: volt, aki helyben maradt, míg mások visszamentek Gorlicébe, de a másnap reggeli vidám beszélgetések bizonyították, hogy este senki sem unatkozott.

Másnap reggeli után elindultunk Limanowába, ahol a Jabłoniec hegyen lévő temetőben tiszteletünket tettük hősi halált halt katonáink sírjainál. Házigazdánk Marek Sukiennik úr, a Jabłoniec 1914 Limanowai Történelmi Hagyományőrző Egyesület elnöke és Maria Dąbrowska-Czernek alelnök asszony, az egyesület négy tagjával köszöntöttek minket. Marek úr elmesélte a limanowai harcok eseményeit, valamint Muhr Ottmár és ezrede hősiességét, valamint a miskolci „tizeshonvédokról”, azaz a 10. honvéd gyalogezredről sem feledkeztünk meg.

Miután elhelyeztük koszorúnkat és a trikolór szalagokkal díszítettük a magyar sírokat, házigazdáink kíséretében megnéztük a Fájdalmas Szűzanya Bazilikát, melynek a főoltárán látható Pieta hársfa szobor a 15. században került Magyarországról Limanowába. A Bazilika után sétát tettünk a városban, ahol többek között Józef Piłsudski szobrát is megnéztük, valamint a hatalmas parkban, majd a sok mozgás után megéhezve, elfogyasztottuk az ebédet.

Desszertként még egy fagylaltozás belefért az időnkbe, ám ezután szomorú szívvel intettünk búcsút mind a házigazdáinknak, mind Limanowának.

Limanowa után Nowy Sącznak, azaz Újszandecnek vettük az irányt, ahol a katonai köztemetőben helyeztük el az emlékezés koszorúját.

Az érzelmileg megterhelő, mégis csodálatos és barátsággal teli nap után visszatértünk a szállásunkra, ahol megvacsoráztunk, majd mindenki a maga mérsékletének megfelelően töltötte az estét.

Harmadik nap a reggelinél már érezni lehetett a szomorúságot, hiszen mindenki tudta, hogy hamarosan indulnunk kell vissza Miskolcra.

De addig is még várt ránk Gorlicében a Długosz kastély, ahol a vidám idegenvezetésnek köszönhetően nagyon jól szórakoztunk. A kastély a Sękówka folyó partja melletti dombon áll. A színpompás épület és az azt körülvevő park, igazán nagyszerű látványt biztosított. A kastélynak igazi romantikus története van: a 19. században egy osztrák-magyar kapitány szerezte meg, aki rendbehozatta az épületet és a parkot is. Krakkóból Długosz, egy bíró fia ekkortájt érkezett Gorlicébe, hogy olajat keressen, de közben szerelmes lett, méghozzá a kapitány lányába. Azonban a kapitány nem engedélyezte a házasságot, mert Długosz ekkor még igen szegény volt. Azonban a fiú nem adta fel, elszegődött az egyik olajcéghez egyszerű munkásnak, de hamarosan a kitartásának köszönhetően vezető pozícióba került. Hamarosan, egy új lelőhely felfedezésével jelentős vagyonra tett szert. Kivásárolta a kapitányt és elvette annak a lányát, majd politikai pályára lépett. A háborúk után a kastélyt államosították és szinte tönkretették. Długosz felesége, aki a hatvanas évekig Gorlicében élt, többször próbálta visszavásárolni, de végül csak a 80-as években sikerült az unokájának visszaszerezni a családi kastélyt. Manapság hotelként működik a kastély, ahol nem csak rendezvényeket tartanak, de bizony filmet is forgattak már ott, melynek a nyomait az idegenvezetőnk is megmutatta.

Mégis, talán a legszórakoztatóbb az volt, amikor korabeli kalapokba, felöltőkbe és kiegészítőkbe öltözhettünk és egy pillanatra beleélhettük magunkat, az akkoriak életébe.

A kastély után fájó szívvel búcsúztunk mind Gorlicétől, mind Lengyelországtól.

Elmondhatjuk, hogy igazán hasznos három napot töltöttünk az Óhazában és mind a régi tagjaink, mind az újak nagyon sokat tanulhattak mind a lengyel történelemről, mind a lengyel vendégszeretetről és a lengyel-magyar barátságról.

A Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat ezúton is szeretné kifejezni köszönetét a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek a támogatásért, amely lehetővé tette, hogy a miskolci lengyelséggel, valamint a magyar barátainkkal ilyen szép számban részt vehettünk a „Jubileumi emlékút Lengyelországba az I. világháború kitörésének 110. évfordulójára” elnevezésű tanulmányúton.

Írta: Szabó Mónika és Zsótér Judit

Fényképek: Szabó Mónika és Zsótér Judit