Április 11-én, főt hajtottunk a katyni vérengzés áldozatainak emléke előtt, akiket 1940 tavaszán a sztálini terror ért el. A Katynban, valamint Harkivban és Kalinyinban kivégzett több mint húszezer lengyel tiszt, értelmiségi és tartalékos katonatiszt emlékét őrzi a miskolci Katyni emléktábla is, ahol ma megható megemlékezést tartottak.

A megemlékezésen Szabó Mónika, az MLNÖ elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében hangsúlyozta a történelmi emlékezet fontosságát, a lengyel-magyar barátság időtálló erejét, valamint a szabadság és igazság melletti közös kiállás fontosságát. Mert az emlékezés kötelesség – csak így gyógyulhatnak a múlt sebei.

„Az igazság eltemethető – de nem örökre.” – idézte Stanisław Jerzy Lec gondolatát.

Bobory Zoltán Eleven sebeink című versét Kusztván Péter tolmácsolásában hallgathattuk meg.

A megemlékezést koszorúzás zárta, ahol a résztvevők csendben hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt, virágokat és nemzeti színű szalaggal átkötött koszorúkat helyezve el az emléktáblánál.

Az ünnepélyes eseményt követően a minorita rendből Szalkai Zoltán József plébániai kormányzó, valamint Huszka György barát vezetésével az elhunytak emlékére elimádkoztuk a Miatyánkot. Ezt követően szentmisével adóztunk az áldozatok emlékének. A Szentleckét hagyományosan magyarul és lengyelül is felolvastuk.

A történelmi igazság nem mindig jön azonnal – de eljön.
Lengyelország hosszú évtizedekig küzdött, hogy a katyni hazugság helyét átvegye az igazság – és ma már mi is ennek az igazságnak az őrzői vagyunk.

Írta és fotó: Szabó Mónika