2025. június 29-én második alkalommal telt meg élettel és nevetéssel a festői Garadna völgye, ahol a Mókus Odú nevű helyszín adott otthont a Lengyel–magyar családi és baráti pikniknek. A rendezvény célja egyszerű, mégis nagyszerű volt: közösen ünnepelni a barátságot, az együtt töltött idő örömét, és azt a különleges kapcsolatot, amely a lengyel és magyar közösségeket összeköti.

A résztvevők között sok ismerős arcot láthattunk – olyanokat, akik már az első, tavalyi alkalommal is jelen voltak, és ahogy akkor megígérték, idén is eljöttek. Nem csoda: a tavalyi hangulat, a programok és az együttlét emléke maradandó élményt hagyott bennük.

Az egész napos esemény során minden korosztály találhatott kedvére való elfoglaltságot. Az ügyességi és játékos programok mellett zenével is színesítettük a napot – a lengyel kortárs zene népszerű slágerei csendültek fel, amelyek tovább emelték a hangulatot. Volt kvíz, sok-sok nevetés, finomságok, izgalmas tombola, ahol természetesen mindenki nyert valamit – és a boldog mosolyok arról árulkodtak, hogy ezek az apró meglepetések igazán örömet szereztek.

A gasztronómiai élmények sem maradtak el: az ebéd igazi magyar klasszikus volt, bográcsban főtt babgulyás, amelyhez kürtőskalács és házi limonádé járt – utóbbi a Mókus Odú egyik különlegességeként különösen nagy sikert aratott.

A piknik egyik fénypontja volt, hogy vendégül láthattuk a Szendrői Apáczai Csere János Általános Iskola és lengyel testvériskolájuk, a Szkoła Podstawowa im. K. Miarki Pielgrzymowicéből érkezett pedagógusait is. Ezek a találkozások nemcsak a tanárok, hanem az egész közösség számára erősítik a kapcsolatot, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövő generációi is nyitottan, barátsággal forduljanak egymás felé.

Külön köszönet illeti Varga Attilát, aki szívvel-lélekkel dolgozott azon, hogy lengyel barátaink részt vehessenek a programunkon.

A nap végén, amikor az utolsó nevetések is elcsendesedtek, sokan már most megfogalmazták: „Jövőre újra jövünk!” – és ez mindennél többet jelent. Mert ahol barátság, közösség és öröm van, ott érdemes visszatérni.

Írta: Szabó Mónika

Fotók: Szabó Mónika és Rémiás Emőke